#: locale=hu
## Tour
### Description
### Title
tour.name = Bleyer Jakab
## Skin
### Multiline Text
HTMLText_E3D65EE5_EF42_D7D8_41DD_5850657C06FC.html = Az egykori Wéber-házban 1987. augusztus 18-án nyitotta meg kapuit a helytörténeti gyűjtemény, amely 1995. január 1-jével vette fel Dr. Riedl Ferenc nevét, 2009. január 18-a óta pedig Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény név alatt végzi egyre sokoldalúbb tevékenységét.
A múzeum elsődleges célja a helyi értékek megőrzése, amelyet elsősorban többezres fotó-, dokumentum- és tárgyűjteményünk, valamint számos kiadványunk is mutat. Emellett azonban rendkívül széleskörű tevékenységet folytatunk, programjainkon keresztül valamennyi korosztályt igyekszünk elérni. Rendszeresen tartunk múzeumpedagógiai és kézműves-foglalkozásokat, szakmai előadásokat, 2018 májusától pedig már a megújult múzeumépületben és kertben várjuk hagyományőrző rendezvényeinkre a látogatókat.
Munkánkat fenntartónkkal, Budaörs Város Német Nemzetiségi Önkormányzatával közösen végezzük, amelyhez Budaörs Város Önkormányzata és a különböző sikeres pályázatok biztosítják az anyagi keretet.
Az egykori Wéber-házban 1987. augusztus 18-án nyitotta meg kapuit a helytörténeti gyűjtemény, amely 1995. január 1-jével vette fel Dr. Riedl Ferenc nevét, 2009. január 18-a óta pedig Bleyer Jakab Helytörténeti Gyűjtemény név alatt végzi egyre sokoldalúbb tevékenységét.
A múzeum elsődleges célja a helyi értékek megőrzése, amelyet elsősorban többezres fotó-, dokumentum- és tárgyűjteményünk, valamint számos kiadványunk is mutat. Emellett azonban rendkívül széleskörű tevékenységet folytatunk, programjainkon keresztül valamennyi korosztályt igyekszünk elérni. Rendszeresen tartunk múzeumpedagógiai és kézműves-foglalkozásokat, szakmai előadásokat, 2018 májusától pedig már a megújult múzeumépületben és kertben várjuk hagyományőrző rendezvényeinkre a látogatókat.
Munkánkat fenntartónkkal, Budaörs Város Német Nemzetiségi Önkormányzatával közösen végezzük, amelyhez Budaörs Város Önkormányzata és a különböző sikeres pályázatok biztosítják az anyagi keretet.
A budaörsi lányok már kisgyermekkoruktól az Irgalmas Nővérek felügyelete alatt nevelkedtek, amely egyesületi keretek között zajlott. Az egyesületen belüli tagozatokat különböző érmékkel és eltérő színű szalagokkal jelölték. Az ötödik szalagot a Mária-lánnyá válással kapták meg. Mária-lánynak lenni nagy megtiszteltetés volt, de szigorú szabályoknak kellett megfelelniük, magánéletükre, viselkedésükre az egyház szigorúan felügyelt.
1. Lila szalag Őrangyal éremmel
2. Piros szalag Jézus Szíve éremmel
3. Sárga szalag Oltáriszentség éremmel
4. Zöld szalag Remény éremmel
5. Kék szalag Mária-éremmel
A német földről érkező telepesek Ulmból indultak Magyarországra, lefelé hajózva a Dunán, úgynevezett egyutas dereglyéken, amelyek német elnevezése Ulmer Schachtel. Egyutas, mivel az árral haladva úsztak célállomásaik felé, ahol szétszedték őket és építőanyagként hasznosították újra a faanyagot. Az Ulmi dereglyét a középkor óta használták áruszállításra Ulm és Bécs között, rudakkal és hosszú evezőlapátokkal irányították. Mivel Ulmban építették őket, így a város színeivel – fekete-fehér sávokkal – festették be a hajótestet. Ezt a hajótípust később egyre nagyobbra építették. Hossza elérte a 30, szélessége a 7,5 métert, és közepére egy kis fakunyhót emeltek, ebben szállították az árut, illetve később az utasokat is.
A fürdőszobák a 20. század második felében kezdtek elterjedni, számuk azonban csak az 1970-es évektől nőtt meg jelentős mértékben. Addig a házak vizes sarka a konyhában, az ajtó mellett, az ablak alatt kapott helyet. Itt állt egy vizespad, rajta két zománcos vödörrel (egyikben a mosdóvíz, másikban a főzővíz) és a házilag készített szappannal, valamint egy hokedli lavórral és kancsóval. A család tagjai jó időben az udvaron, teknőben, dézsában fürödtek.
Böngésszen kiállításunkban a beágyazott tartalmakért!
A Budapesti út 47/1 szám alatt álló épületben az 1930-as években Wéber Lipót lakott a családjával. A háború alatt az épület súlyos károkat szenvedett, a Wéber család egy időre el is költözött. Hamarosan viszont visszatértek otthonukba, de nyugalmuk nem sokáig tartott. 1947 nyarán Wéber János és családja is a kitelepítettek listájára került. A család már a vagonban volt, amikor ott egy várandós asszony meghalt. Mivel Wéber Jánosné is gyermeket várt, a jelen lévő hatósági ember a családot kiszólította a vagonból, így Budaörsön maradhattak. A Budapesti út 47/1 szám alatti házban az 1980-as évek elejéig laktak. A műemlékké nyilvánított épületet a budaörsi tanács vásárolta meg.
A két világháború közötti időszak Budaörsön is az egyesületek működésének virágkora volt. Az ország számos településén működött ekkor önkéntes tűzoltóegylet, dalárda, de az egyházak is jelentős szerepet játszottak a fiatalok nevelésében. Emellett viszont számos más egyesület is létrejöhetett. Budaörsön különösen is nagy megtiszteltetés volt, ha valaki bekerült a lövészek közé. Ahogy a lányoknál a Mária-lányság, a legényeknél a lövésztagság jelentette a legényélet egyik csúcspontját. A lövészek a nagy egyházi ünnepeken teljesítettek szolgálatot, nagyszombaton őrizték a szentsírt, az ünnepi miséken díszlövéseket adtak le. A csoport életében jelentős fordulópont volt 1937, ettől kezdve csak hivatásosok lehettek tagok. A lövészek csoportja 13 főből állt, vezetőjüket Vorschütz-nek nevezték, ő nem puskát, hanem kardot viselt. Viseletüket a budaörsi ünnepi viselet darabjai adták, de kalapjukra bokrétát tűztek, amelyen nagypénteken és nagyszombaton kék, húsvéttól úrnapjáig piros szalag lógott.
A Budapesti út 47/1 szám alatt álló épületben az 1930-as években Wéber Lipót lakott a családjával. A háború alatt az épület súlyos károkat szenvedett, a Wéber család egy időre el is költözött. Hamarosan viszont visszatértek otthonukba, de nyugalmuk nem sokáig tartott. 1947 nyarán Wéber János és családja is a kitelepítettek listájára került. A család már a vagonban volt, amikor ott egy várandós asszony meghalt. Mivel Wéber Jánosné is gyermeket várt, a jelen lévő hatósági ember a családot kiszólította a vagonból, így Budaörsön maradhattak. A Budapesti út 47/1 szám alatti házban az 1980-as évek elejéig laktak. A műemlékké nyilvánított épületet a budaörsi tanács vásárolta meg.
A Budapesti út 47/1 szám alatt álló épületben az 1930-as években Wéber Lipót lakott a családjával. A háború alatt az épület súlyos károkat szenvedett, a Wéber család egy időre el is költözött. Hamarosan viszont visszatértek otthonukba, de nyugalmuk nem sokáig tartott. 1947 nyarán Wéber János és családja is a kitelepítettek listájára került. A család már a vagonban volt, amikor ott egy várandós asszony meghalt. Mivel Wéber Jánosné is gyermeket várt, a jelen lévő hatósági ember a családot kiszólította a vagonból, így Budaörsön maradhattak. A Budapesti út 47/1 szám alatti házban az 1980-as évek elejéig laktak. A műemlékké nyilvánított épületet a budaörsi tanács vásárolta meg.
A vallás és a hit a római katolikus budaörsi családok otthonaiban is jelen volt. A bejárati ajtóhoz szenteltvíztartót helyeztek, a falon ott lógott a házi áldás. Emellett a tisztaszoba sublótjai egyben szentsarok funkciót is betöltöttek, bár általában a sublótok a két utcai ablak közt kaptak helyet. Ennek tetején a családi fotók mellett a búcsúkból hazahozott kegytárgyak sorakoztak: szentek szobrai, imakönyv, rózsafüzér, a sublót felett szentkép. A szoba többi falát szintén gyakran díszítették szentképek, bekeretezett elsőáldozási emléklapok.
A vallással kapcsolatos tárgyak közül különösen is gazdag az imakönyvgyűjteményünk. A közel 170 darabos gyűjteményünkben több XIX. századi darab is fellelhető.
A tisztaszoba másik szekrényében a női viselet darabjai láthatók. A változatos anyagból készült kendők, szoknyák és hosszú ujjú Juppelek, a fényesre mángorolt, téglalapformára összehajtott rumburgi vászonkötények, valamint a budaörsi viselet speciális darabjai, a farpárna és a kékharisnya. Ez utóbbi a budaörsi asszonyok védjegye is volt. Ismerünk olyan történetet, hogy a piacon árusító asszonyok közül többen őszibarackjukat budaörsi barack néven árulták. Ha azonban a vevő nem látta rajtuk a kékharisnyát, tudták, hogy valójában nem Budaörsön termett barackot kínálnak eladásra.
A farpárna több Buda környéki településen is jellemző volt. Ezt a vatelinnel kitömött párnát a lányok és az asszonyok a csípőjükre erősítették, majd erre vették fel az alsószoknyákat. A párna használata miatt nem kellett ahhoz négy-öt alsószoknyát felvenni, hogy a szoknya szép, harangformában álljon rajtuk.
A gazdag gyűjteményünk egyes darabjai és leírásai a MúzeumDigitár oldalán tekinthetők meg:
A legtöbb tárgyi anyag a viselettel kapcsolatban maradt fenn, gyűjteményünk ezen része több száz darabból áll. Legnagyobb számban a női viselet darabjai őrződtek meg, gyermekruhák egyáltalán nem maradtak fenn, és az ünnepi férfi viseletből is csak két rend ruha őrződött meg.
A tisztaszoba egyik szekrényében az esküvői viselet darabjai láthatók. A vőlegény a nagyünnepi viseletét vette fel erre az alkalomra (zsinóros csizmanadrág, legombolt gallérú kabát, sűrű gombolású mellény). A menyasszony kék selyemszoknyát, világos színű, rojtos selyem vállkendőt, fehér kötényt, valamint Jankerlt viselt. A Jankerl egy hosszú ujjú, derékban karcsúsított, kapcsokkal záródó kabát volt, amit a vállkendő fölé vettek fel. A második világháború után ezt a viseletet kiszorították a fehér menyasszonyi ruhák.
A menyasszonyi viselet darabjaival kapcsolatos leírások és képek:
A két világháború közötti időszak Budaörsön is az egyesületek működésének virágkora volt. Az ország számos településén működött ekkor önkéntes tűzoltóegylet, dalárda, de az egyházak is jelentős szerepet játszottak a fiatalok nevelésében. Emellett viszont számos más egyesület is létrejöhetett. Budaörsön különösen is nagy megtiszteltetés volt, ha valaki bekerült a lövészek közé. Ahogy a lányoknál a Mária-lányság, a legényeknél a lövésztagság jelentette a legényélet egyik csúcspontját. A lövészek a nagy egyházi ünnepeken teljesítettek szolgálatot, nagyszombaton őrizték a szentsírt, az ünnepi miséken díszlövéseket adtak le. A csoport életében jelentős fordulópont volt 1937, ettől kezdve csak hivatásosok lehettek tagok. A lövészek csoportja 13 főből állt, vezetőjüket Vorschütz-nek nevezték, ő nem puskát, hanem kardot viselt. Viseletüket a budaörsi ünnepi viselet darabjai adták, de kalapjukra bokrétát tűztek, amelyen nagypénteken és nagyszombaton kék, húsvéttól úrnapjáig piros szalag lógott.
A vallás és a hit a római katolikus budaörsi családok otthonaiban is jelen volt. A bejárati ajtóhoz szenteltvíztartót helyeztek, a falon ott lógott a házi áldás. Emellett a tisztaszoba sublótjai egyben szentsarok funkciót is betöltöttek, bár általában a sublótok a két utcai ablak közt kaptak helyet. Ennek tetején a családi fotók mellett a búcsúkból hazahozott kegytárgyak sorakoztak: szentek szobrai, imakönyv, rózsafüzér, a sublót felett szentkép. A szoba többi falát szintén gyakran díszítették szentképek, bekeretezett elsőáldozási emléklapok.
A vallással kapcsolatos tárgyak közül különösen is gazdag az imakönyvgyűjteményünk. A közel 170 darabos gyűjteményünkben több XIX. századi darab is fellelhető.
A vallás és a hit a római katolikus budaörsi családok otthonaiban is jelen volt. A bejárati ajtóhoz szenteltvíztartót helyeztek, a falon ott lógott a házi áldás. Emellett a tisztaszoba sublótjai egyben szentsarok funkciót is betöltöttek, bár általában a sublótok a két utcai ablak közt kaptak helyet. Ennek tetején a családi fotók mellett a búcsúkból hazahozott kegytárgyak sorakoztak: szentek szobrai, imakönyv, rózsafüzér, a sublót felett szentkép. A szoba többi falát szintén gyakran díszítették szentképek, bekeretezett elsőáldozási emléklapok.
A vallással kapcsolatos tárgyak közül különösen is gazdag az imakönyvgyűjteményünk. A közel 170 darabos gyűjteményünkben több XIX. századi darab is fellelhető.
A két világháború közötti időszak Budaörsön is az egyesületek működésének virágkora volt. Az ország számos településén működött ekkor önkéntes tűzoltóegylet, dalárda, de az egyházak is jelentős szerepet játszottak a fiatalok nevelésében. Emellett viszont számos más egyesület is létrejöhetett. Budaörsön különösen is nagy megtiszteltetés volt, ha valaki bekerült a lövészek közé. Ahogy a lányoknál a Mária-lányság, a legényeknél a lövésztagság jelentette a legényélet egyik csúcspontját. A lövészek a nagy egyházi ünnepeken teljesítettek szolgálatot, nagyszombaton őrizték a szentsírt, az ünnepi miséken díszlövéseket adtak le. A csoport életében jelentős fordulópont volt 1937, ettől kezdve csak hivatásosok lehettek tagok. A lövészek csoportja 13 főből állt, vezetőjüket Vorschütz-nek nevezték, ő nem puskát, hanem kardot viselt. Viseletüket a budaörsi ünnepi viselet darabjai adták, de kalapjukra bokrétát tűztek, amelyen nagypénteken és nagyszombaton kék, húsvéttól úrnapjáig piros szalag lógott.
Ha részletesebben szeretné megismerni a magyarországi németek második világháború utáni elűzetésének körülményeit, történetét, klikkeljen IDE ! A budaörsi lányok már kisgyermekkoruktól az Irgalmas Nővérek felügyelete alatt nevelkedtek, amely egyesületi keretek között zajlott. Az egyesületen belüli tagozatokat különböző érmékkel és eltérő színű szalagokkal jelölték. Az ötödik szalagot a Mária-lánnyá válással kapták meg. Mária-lánynak lenni nagy megtiszteltetés volt, de szigorú szabályoknak kellett megfelelniük, magánéletükre, viselkedésükre az egyház szigorúan felügyelt.
1. Lila szalag Őrangyal éremmel
2. Piros szalag Jézus Szíve éremmel
3. Sárga szalag Oltáriszentség éremmel
4. Zöld szalag Remény éremmel
5. Kék szalag Mária-éremmel
A német földről érkező telepesek Ulmból indultak Magyarországra, lefelé hajózva a Dunán, úgynevezett egyutas dereglyéken, amelyek német elnevezése Ulmer Schachtel. Egyutas, mivel az árral haladva úsztak célállomásaik felé, ahol szétszedték őket és építőanyagként hasznosították újra a faanyagot. Az Ulmi dereglyét a középkor óta használták áruszállításra Ulm és Bécs között, rudakkal és hosszú evezőlapátokkal irányították. Mivel Ulmban építették őket, így a város színeivel – fekete-fehér sávokkal – festették be a hajótestet. Ezt a hajótípust később egyre nagyobbra építették. Hossza elérte a 30, szélessége a 7,5 métert, és közepére egy kis fakunyhót emeltek, ebben szállították az árut, illetve később az utasokat is.
A budaörsiek életében hosszú évtizedeken át központi szerepet játszott a fúvószene. A zenekarok nemcsak a bálokon és esküvőkön biztosították a talpalávalót, hanem az egyházi események (például az úrnapi körmenet) és a községi rendezvények fényét is emelték, de Hesz János zenekara például a Budaörsi Passiójátékokon is zenélt.
A fúvószene hagyománya a mai napig él a városban. A Friedrich Kapelle repertoárjának részét képezik a régi budaörsi darabok, de a hagyományőrző Wunderkäfer táncegyüttes tagjai is fúvószenére táncolnak, a Lyra Dalkör pedig harmonikaszó mellett adja elő a régi dalokat.
A budaörsiek életében hosszú évtizedeken át központi szerepet játszott a fúvószene. A zenekarok nemcsak a bálokon és esküvőkön biztosították a talpalávalót, hanem az egyházi események (például az úrnapi körmenet) és a községi rendezvények fényét is emelték, de Hesz János zenekara például a Budaörsi Passiójátékokon is zenélt.
A fúvószene hagyománya a mai napig él a városban. A Friedrich Kapelle repertoárjának részét képezik a régi budaörsi darabok, de a hagyományőrző Wunderkäfer táncegyüttes tagjai is fúvószenére táncolnak, a Lyra Dalkör pedig harmonikaszó mellett adja elő a régi dalokat.
Az 1855-ben felépült Kőhegyi kápolna a vallásos budaörsiek életében központi szerepet játszott, de a Budaörsre látogatók számára is fontos tájékozódási pont volt. A második világháború eseményei ezt az épületet sem kímélték, a kápolnát 1944/1945 folyamán több belövés is érte. Ezt a Wendler család még kijavíttatta, de a kitelepítést követő zűrzavaros éveket már nem vészelte át a kápolna. Maradványaiból azonban több darabot is őriz a múzeum, többek között a szenteltvíztartót. A magánadományokból felépült új kápolnát 2003. október 15-én szentelte fel Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök.
A farsangi időszak kedvelt süteményei voltak a különböző fánkok. Nem csak kelt tésztából készült, hagyományos szalagos fánkot sütöttek német nagyanyáink, hanem porhanyós, omlós tésztából készülteket is. Ilyen volt például a Schneeball (Schneepaler), amit egy speciális kerek forma segítségével sütöttek ki forró zsiradékban.
Másutt kertajtónak (Katestierlich/Gartentürchen) is nevezték, de volt, ahol szakadt gatya, (verrissene Hose/zerrissene Hosen) volt a neve – igaz, ilyenkor a tészta csak rádlival bevagdosva, a forma nélkül lett kisütve.
Receptek:
A Neue Zeitungban megjelent cikk magyarul:
Ófalusi metszett fánk
„A gyerekek szívesebben eszik ezt, mint a farsangi fánkot”
Ez a fánk négyszögletes, három-négy bemetszése van, aranybarnára sütjük és még melegen fahéjas porcukorba forgatjuk – és máris készen van a finom farsangi különlegesség! Ezt a süteményt helyenként „Katestierlich”-nek, vagyis kertkapunak is nevezik, egyszerűen azért, mert úgy néz ki, mint egy kis deszkakapu. De Ófaluban farsangkor még más fánkokat is sütnek, például a „Schneepaler”-t, azaz a hógolyót vagy a tölcséres fánkot (Tutekrapfen).
„Hol ezt sütjük, hol amazt, hetente egyszer-kétszer” – meséli Kleisz Anna, aki ezt lányainak és unokáinak is megtanította, és ők néha elkészítik maguknak valamelyiket. De a nagyié ízlik mindig a legjobban! Disznózsír helyett manapság már csak étolajat használnak a kisütéshez, de a tésztába is kerül egy kis zsiradék, amit alig lehet érezni, de a tésztát feljavítja, véli a 73 éves nyugdíjas néni. 500 gramm liszt, 9 tojás sárgája, 1 evőkanál tejszín/tejföl, élesztő és hát egy kis zsír, ez a receptje a finom „hasított fánknak”. Miután kinyújtottuk a tésztát, négyszögletes darabokat vágunk, aztán csíkokat metszünk bele és utána már gyorsan ki kell sütni, nem szabad megkelnie, mint a farsangi fánknak. Még melegen fahéjas porcukorba kell forgatni a sütit, jó vastagon, hiszen a tésztában nincsen cukor. Melegen a legfinomabb, de még két nap múlva is élvezhető ez a sütemény.
A farsangi időszak kedvelt süteményei voltak a különböző fánkok. Nem csak kelt tésztából készült, hagyományos szalagos fánkot sütöttek német nagyanyáink, hanem porhanyós, omlós tésztából készülteket is. Ilyen volt például a Schneeball (Schneepaler), amit egy speciális kerek forma segítségével sütöttek ki forró zsiradékban.
Másutt kertajtónak (Katestierlich/Gartentürchen) is nevezték, de volt, ahol szakadt gatya, (verrissene Hose/zerrissene Hosen) volt a neve – igaz, ilyenkor a tészta csak rádlival bevagdosva, a forma nélkül lett kisütve.
Receptek:
A Neue Zeitungban megjelent cikk magyarul:
Ófalusi metszett fánk
„A gyerekek szívesebben eszik ezt, mint a farsangi fánkot”
Ez a fánk négyszögletes, három-négy bemetszése van, aranybarnára sütjük és még melegen fahéjas porcukorba forgatjuk – és máris készen van a finom farsangi különlegesség! Ezt a süteményt helyenként „Katestierlich”-nek, vagyis kertkapunak is nevezik, egyszerűen azért, mert úgy néz ki, mint egy kis deszkakapu. De Ófaluban farsangkor még más fánkokat is sütnek, például a „Schneepaler”-t, azaz a hógolyót vagy a tölcséres fánkot (Tutekrapfen).
„Hol ezt sütjük, hol amazt, hetente egyszer-kétszer” – meséli Kleisz Anna, aki ezt lányainak és unokáinak is megtanította, és ők néha elkészítik maguknak valamelyiket. De a nagyié ízlik mindig a legjobban! Disznózsír helyett manapság már csak étolajat használnak a kisütéshez, de a tésztába is kerül egy kis zsiradék, amit alig lehet érezni, de a tésztát feljavítja, véli a 73 éves nyugdíjas néni. 500 gramm liszt, 9 tojás sárgája, 1 evőkanál tejszín/tejföl, élesztő és hát egy kis zsír, ez a receptje a finom „hasított fánknak”. Miután kinyújtottuk a tésztát, négyszögletes darabokat vágunk, aztán csíkokat metszünk bele és utána már gyorsan ki kell sütni, nem szabad megkelnie, mint a farsangi fánknak. Még melegen fahéjas porcukorba kell forgatni a sütit, jó vastagon, hiszen a tésztában nincsen cukor. Melegen a legfinomabb, de még két nap múlva is élvezhető ez a sütemény.
A stelázsi a legfontosabb konyhai edényeknek, eszközöknek adott helyet. A két háború közti háztartásokban még megtalálhatók voltak a csákvári fazekasok által készített cserépedények, de ugyanígy a gyárilag előállított öntöttvas- és bádogedények is. Bár ezen eszközök mára kiszorultak a használatból, többségük modern változata a mai konyhák berendezésének is részét képezi.
A részletes tárgyleírások és a tárgyfotók a MúzeumDigitárban tekinthetők meg:
Amíg a vízöblítéses WC a magyar falvakban el nem terjedt, bizony a kertvégi árnyékszékeket használták az emberek. A két világháború közötti időszakban így volt ez Budaörsön is. Csak a kisgyermekek részesültek abban a kiváltságban, hogy egy beltérben használatos biliztető széken „trónolhattak”, így például a téli hidegben nem kellett kinn fagyoskodniuk.
Az asszonyok előszeretettel díszítették konyhájukat különböző lakástextilekkel, amelyeket otthon, házilag hímeztek. Budaörsön a kék szín terjedt el, a textilek többségéhez kék pamutcérnát és kék gyári szalagokat használtak. A kézimunkák közül különösen is a falvédőket és a polccsíkokat kedvelték, bár ez utóbbiakat sokszor horgolással készítették. A falvédőkről, a dísztőrülközökről és a vizespadokra erősített csíkokról nem hiányozhattak a német nyelven írt bölcsességek sem. Például: Glaube was dir glaubhaft scheint / Hoffe, wenn auch alles weint, / liebe, was die Menschen eint. Azaz: Hidd el, ami neked hihető / Remélj, ha mindenki sír is, / szeresd, ami egyesíti az embereket.
További konyhai textilek a MúzeumDigitárban:
A stelázsi a legfontosabb konyhai edényeknek, eszközöknek adott helyet. A két háború közti háztartásokban még megtalálhatók voltak a csákvári fazekasok által készített cserépedények, de ugyanígy a gyárilag előállított öntöttvas- és bádogedények is. Bár ezen eszközök mára kiszorultak a használatból, többségük modern változata a mai konyhák berendezésének is részét képezi.
A részletes tárgyleírások és a tárgyfotók a MúzeumDigitárban tekinthetők meg:
Az asszonyok régen folyóparton vagy teknőben mostak, amihez hamulúgot és házilag főzött szappant használtak. Előbbit úgy állították elő, hogy a fahamura forró vizet öntöttek, majd mikor leülepedett, ebből tettek a mosóvízhez a teknőbe. A szappant szintén házilag készítették, a legtöbb asszony saját maga elő tudta állítani. Főzéséhez a disznóvágásból megmaradt silányabb zsírt, a régi kissé avas zsiradékot használták fel. Általában tíz liter vízbe fél kiló lúgkövet tettek, amihez öt kiló zsiradékot adtak. A folyékony szappant a tetejéről leszedték, majd egy vászonnal bélelt ládába tették. A szappant a száradás után feldarabolták, majd a padlásra vagy a kamrába tették száradni. Általában telente egyszer főztek szappant, ami aztán egész évben kiszolgálta a családot.
Voltak azonban szappanfőzéssel foglalkozó kisiparosok is, akik rendszeresen főztek nagyobb mennyiségű szappant és azt a piacokon, vásárokon árusították. Ilyenkor akár hozott zsiradékot is beszámítottak a szappan árába. Erről részletesebben IDE kattintva lehet olvasni. A konyha dísze a tálas volt. Ezt a konyhát kettéválasztó mestergerendára helyezték fel, és tányérokkal, csészékkel rakták tele. A budaörsiek vásárokon szerezték be a többnyire keménycserépből készített dísztárgyakat.
Gyűjteményünk díszbögréire és dísztányérjaira példaként lásd:
Budaörs római katolikus település volt. A házak állandó dísze, vallási ereklyéje volt a szenteltvíztartó, amelyet a bejárati ajtótól jobbra helyeztek el, de ugyanígy a tisztaszobába belépve is felakasztottak egyet a falra. Ezeket a Vízkeresztkor szentelt vízzel töltötték meg.
A másik segédeszköz, amivel fánkot sütöttek, egy egyszerű, drótnyelű kis cső, amin egy zsinór segítségével ügyesen rögzítették a tésztalapocskákat és forró zsiradékban kisütötték. Nagyon mutatós kis hengerek keletkeztek ilyen módon, melyeket még forrón fahéjas porcukorba hempergettek.
Recept
Néprajzi gyűjteményünk különleges darabja a két vetett ágy fölé akasztott szentkép. A flóderezett keretű kép különlegességét az adja, hogy a kép a múzeumnak helyet adó épületben lakó Wéber család tulajdona volt, amely hosszú évtizedeken keresztül a család tisztaszobájának falát díszítette. Múzeumunk gyűjteményében még egy tárgy található meg a családtól, ez pedig a tükör alatt lógó családi fotó, amelyen Wéber János még kisgyermekként látható.
A legtöbb tárgyi anyag a viselettel kapcsolatban maradt fenn, gyűjteményünk ezen része több száz darabból áll. Legnagyobb számban a női viselet darabjai őrződtek meg, gyermekruhák egyáltalán nem maradtak fenn, és az ünnepi férfi viseletből is csak két rend ruha őrződött meg.
A tisztaszoba egyik szekrényében az esküvői viselet darabjai láthatók. A vőlegény a nagyünnepi viseletét vette fel erre az alkalomra (zsinóros csizmanadrág, legombolt gallérú kabát, sűrű gombolású mellény). A menyasszony kék selyemszoknyát, világos színű, rojtos selyem vállkendőt, fehér kötényt, valamint Jankerlt viselt. A Jankerl egy hosszú ujjú, derékban karcsúsított, kapcsokkal záródó kabát volt, amit a vállkendő fölé vettek fel. A második világháború után ezt a viseletet kiszorították a fehér menyasszonyi ruhák.
A menyasszonyi viselet darabjaival kapcsolatos leírások és képek:
Néprajzi gyűjteményünk különleges darabja a két vetett ágy fölé akasztott szentkép. A flóderezett keretű kép különlegességét az adja, hogy a kép a múzeumnak helyet adó épületben lakó Wéber család tulajdona volt, amely hosszú évtizedeken keresztül a család tisztaszobájának falát díszítette. Múzeumunk gyűjteményében még egy tárgy található meg a családtól, ez pedig a tükör alatt lógó családi fotó, amelyen Wéber János még kisgyermekként látható.
Néprajzi gyűjteményünk különleges darabja a két vetett ágy fölé akasztott szentkép. A flóderezett keretű kép különlegességét az adja, hogy a kép a múzeumnak helyet adó épületben lakó Wéber család tulajdona volt, amely hosszú évtizedeken keresztül a család tisztaszobájának falát díszítette. Múzeumunk gyűjteményében még egy tárgy található meg a családtól, ez pedig a tükör alatt lógó családi fotó, amelyen Wéber János még kisgyermekként látható.
Ahogy az ország más vidékein is, Budaörsön is, ha megtehették, az első, utcai szoba a tisztaszoba volt. Itt állt a két vetett ágy a dunyhákkal és párnákkal. A párnahuzatok széleit házilag készített csipkeszalagokkal díszítették. A párnák egyik végét piros anyaggal szegték, amelyek így szépen kilátszódtak a szélek alól, ezzel is növelve a szoba pompáját.
Ahogy az ország más vidékein is, Budaörsön is, ha megtehették, az első, utcai szoba a tisztaszoba volt. Itt állt a két vetett ágy a dunyhákkal és párnákkal. A párnahuzatok széleit házilag készített csipkeszalagokkal díszítették. A párnák egyik végét piros anyaggal szegték, amelyek így szépen kilátszódtak a szélek alól, ezzel is növelve a szoba pompáját.
Ahogy az ország más vidékein is, Budaörsön is, ha megtehették, az első, utcai szoba a tisztaszoba volt. Itt állt a két vetett ágy a dunyhákkal és párnákkal. A párnahuzatok széleit házilag készített csipkeszalagokkal díszítették. A párnák egyik végét piros anyaggal szegték, amelyek így szépen kilátszódtak a szélek alól, ezzel is növelve a szoba pompáját.
Amíg a vízöblítéses WC a magyar falvakban el nem terjedt, bizony a kertvégi árnyékszékeket használták az emberek. A két világháború közötti időszakban így volt ez Budaörsön is. Csak a kisgyermekek részesültek abban a kiváltságban, hogy egy beltérben használatos biliztető széken „trónolhattak”, így például a téli hidegben nem kellett kinn fagyoskodniuk.
Az asszonyok régen folyóparton vagy teknőben mostak, amihez hamulúgot és házilag főzött szappant használtak. Előbbit úgy állították elő, hogy a fahamura forró vizet öntöttek, majd mikor leülepedett, ebből tettek a mosóvízhez a teknőbe. A szappant szintén házilag készítették, a legtöbb asszony saját maga elő tudta állítani. Főzéséhez a disznóvágásból megmaradt silányabb zsírt, a régi kissé avas zsiradékot használták fel. Általában tíz liter vízbe fél kiló lúgkövet tettek, amihez öt kiló zsiradékot adtak. A folyékony szappant a tetejéről leszedték, majd egy vászonnal bélelt ládába tették. A szappant a száradás után feldarabolták, majd a padlásra vagy a kamrába tették száradni. Általában telente egyszer főztek szappant, ami aztán egész évben kiszolgálta a családot.
Voltak azonban szappanfőzéssel foglalkozó kisiparosok is, akik rendszeresen főztek nagyobb mennyiségű szappant és azt a piacokon, vásárokon árusították. Ilyenkor akár hozott zsiradékot is beszámítottak a szappan árába. Erről részletesebben IDE kattintva lehet olvasni. A konyha dísze a tálas volt. Ezt a konyhát kettéválasztó mestergerendára helyezték fel, és tányérokkal, csészékkel rakták tele. A budaörsiek vásárokon szerezték be a többnyire keménycserépből készített dísztárgyakat.
Gyűjteményünk díszbögréire és dísztányérjaira példaként lásd:
Az asszonyok előszeretettel díszítették konyhájukat különböző lakástextilekkel, amelyeket otthon, házilag hímeztek. Budaörsön a kék szín terjedt el, a textilek többségéhez kék pamutcérnát és kék gyári szalagokat használtak. A kézimunkák közül különösen is a falvédőket és a polccsíkokat kedvelték, bár ez utóbbiakat sokszor horgolással készítették. A falvédőkről, a dísztőrülközökről és a vizespadokra erősített csíkokról nem hiányozhattak a német nyelven írt bölcsességek sem. Például: Glaube was dir glaubhaft scheint / Hoffe, wenn auch alles weint, / liebe, was die Menschen eint. Azaz: Hidd el, ami neked hihető / Remélj, ha mindenki sír is, / szeresd, ami egyesíti az embereket.
További konyhai textilek a MúzeumDigitárban:
Budaörs római katolikus település volt. A házak állandó dísze, vallási ereklyéje volt a szenteltvíztartó, amelyet a bejárati ajtótól jobbra helyeztek el, de ugyanígy a tisztaszobába belépve is felakasztottak egyet a falra. Ezeket a Vízkeresztkor szentelt vízzel töltötték meg.
A stelázsi a legfontosabb konyhai edényeknek, eszközöknek adott helyet. A két háború közti háztartásokban még megtalálhatók voltak a csákvári fazekasok által készített cserépedények, de ugyanígy a gyárilag előállított öntöttvas- és bádogedények is. Bár ezen eszközök mára kiszorultak a használatból, többségük modern változata a mai konyhák berendezésének is részét képezi.
A részletes tárgyleírások és a tárgyfotók a MúzeumDigitárban tekinthetők meg:
A tisztaszoba másik szekrényében a női viselet darabjai láthatók. A változatos anyagból készült kendők, szoknyák és hosszú ujjú Juppelek, a fényesre mángorolt, téglalapformára összehajtott rumburgi vászonkötények, valamint a budaörsi viselet speciális darabjai, a farpárna és a kékharisnya. Ez utóbbi a budaörsi asszonyok védjegye is volt. Ismerünk olyan történetet, hogy a piacon árusító asszonyok közül többen őszibarackjukat budaörsi barack néven árulták. Ha azonban a vevő nem látta rajtuk a kékharisnyát, tudták, hogy valójában nem Budaörsön termett barackot kínálnak eladásra.
A farpárna több Buda környéki településen is jellemző volt. Ezt a vatelinnel kitömött párnát a lányok és az asszonyok a csípőjükre erősítették, majd erre vették fel az alsószoknyákat. A párna használata miatt nem kellett ahhoz négy-öt alsószoknyát felvenni, hogy a szoknya szép, harangformában álljon rajtuk.
A gazdag gyűjteményünk egyes darabjai és leírásai a MúzeumDigitár oldalán tekinthetők meg:
2018-ban kialakított fogadószobánkat Kreisz Tamás egyedülálló képeslapgyűjteményének darabjai díszítik, amelyek segítségével a két háború közti Budaörssel ismerkedhetnek meg a látogatók.
2019-ben Németországból ajánlották fel múzeumunk számára Herczog Szilveszter klarinétját. 2008-ban, halálának negyvenedik évfordulójára jelent meg az a gyűjtemény, amely zenekarok számára tartalmazza a zeneszerző több művét is, 29 szólamra.
2018-ban kialakított fogadószobánkat Kreisz Tamás egyedülálló képeslapgyűjteményének darabjai díszítik, amelyek segítségével a két háború közti Budaörssel ismerkedhetnek meg a látogatók.
Múzeumunk elsődleges célja a helyi értékek összegyűjtése, feldolgozása. A gyűjtött anyagok elsősorban állandó és időszaki kiállításainkon tekinthetők meg, de publikációk formájában is igyekszünk közreadni a budaörsi értékeket. Kiadványainkról az alábbi linkre kattintva kaphatnak további információkat:
Múzeumunk elsődleges célja a helyi értékek összegyűjtése, feldolgozása. A gyűjtött anyagok elsősorban állandó és időszaki kiállításainkon tekinthetők meg, de publikációk formájában is igyekszünk közreadni a budaörsi értékeket. Kiadványainkról az alábbi linkre kattintva kaphatnak további információkat:
2018-ban megújuló múzeumunk még ebben az évben megkapta első szakmai elismerését, az Év Tájháza megtisztelő címet.